Reggel 7:30kor indult a busz Taszárról Okučaniba a Turul egyesület szervezésében.

Reggel 7:30kor indult a busz Taszárról Okučaniba a Turul egyesület szervezésében. A 35 utas között a Turul egyesület tagjain kívül számos taszári lakos is volt. Körülbelül másfél órás út alatt értük el a Horvát - Magyar határt, ahol a Dráva gyönyörű kilátással fogadott bennünket. További 1 órába telt, mire elértünk Daruvárba, ahol megnéztük a Janković-kastélyt és a hozzátartozó parkot. Itt többek között azt is megtudtuk, hogy a város nevének eredete a címerben található darumadárra és a Janković várra vezethető vissza. Ezután nagyjából 1 órás szabadprogram következett, szüleimmel megnéztük a városközpontban található parkot és a piacot is.  A szabadprogram befejeztével újból Okučaniba vettük az irányt.

Kevesebb, mint 1 óra múlva meg is érkeztünk a városba, ahol kedvesen fogadtak. A körülbelül velem egyidős „idegenvezetőnk” megmutatta a termet ahol lepakolhattunk és még az utolsó próbát is megejthettük. Horvát vendéglátóink hoztak nekünk szendvicseket és üdítőket. Amíg a többiek lementek a Szávához, vagy a megbeszélésen vettek részt, én tovább próbáltam apukámmal. Miután felvettem a mezőségi ruhát jött a hír, hogy a népviseleti szépségversenyen kell előbb részt vennem, minthogy fellépnénk. Ezek után pillanatok alatt át kellett vennem a szennai népviseletet és ahhoz igazítani a kontyomat. Amint a többiek visszaértek a rövid kirándulásról mindenki gyorsan átöltözött és 18 óra körül kimentünk az „öltözőnket” biztosító iskola elé a többi csoporthoz. Nagy meglepetésünkre az „idegenvezetőnk” több csapattal együtt tévedésből kivitt minket a város határába. Majd jött a telefon, hogy várnak minket az iskola melletti kereszteződésnél, ahonnan a felvonulás indul. Kissé megkésve bár, de odaértünk a velünk együtt „kóborló” csoportokkal együtt. A felvonulás abból állt, hogy egy rögtönzött bemutatót kellett tartania minden csoportnak. A Rozmaring-asszonykórus, apukám és én is nagyon jól megoldottuk a feladatot. Az asszonykórus vidám énekére apuval improvizáltunk, a horvát fotósok és a közönség nagy örömére.

Azonban mindezek után elkezdődött a fejetlenség. Senki sem tudta hova és mikor kellene menni. Nagyjából háromnegyed órán keresztül várakoztunk, amikor végre elindultunk a színpad fele. 4 produkció után én következtem a felvonulással a szennai ünnepi népviseletben. Fent a színpadon kisebb sokk ért, mikor a bemondó lány horvátul kezdett kérdezni. Azonnal a segítségemre sietett Hajnali József tolmács úr, aki részletesen elmondta mi van rajtam, külön kitérve a 6 alsószoknyámra, amit a közönség kérésére meg is mutattam.

Miután lejöttem a színpadról kezdődhetett az újabb rohanás, hiszen pár szám után már mi következtünk a mezőségi tánccal, viszont nekem át kellett öltöznöm. A közönség soraiban cseréltem át a két népviseletet, és meg kell, hogy mondjam nem volt egy egyszerű 10 perces mutatvány. Szüleim és az asszonykórus segítségével sikerült időre elkészülnöm és még a hajam is át lett fonva a viselethez illően. A produkciónkat nagyon nagy taps zárta, sőt közben is folyamatos tapsot kaptunk.

Amint lejöttünk a színpadról már hívtak is minket vacsorázni. Miután megvacsoráztunk szüleimmel elmentünk átöltözni, majd visszamentünk tovább nézni az előadásokat. Sok szép népi ruhát és előadást láttunk. Találkoztam két horvát fiúval, akikkel még a taszári falunapon ismertük meg egymást, Nikola és Dominik megismertek és ugyan olyan jól el tudtunk beszélgetni, mint a falunapon. 23 órakor megkezdődött az eredményhirdetés, ahol a szennai népviselettel 2. helyezést értem el.

Sajnos 23:30kor az eredményhirdetés után már indulnunk is kellett, hisz a buszunk időhöz volt kötve. Hazafele úton mindenki fáradtan ült vagy aludt a buszban. Fél 3 körül haza is értünk.

Egy eseményekkel teli, cseppet sem unalmas napot zárhattunk. Remélem a Turul egyesület jövőre is meghívást kap és én is újra részt vehetek ezen a rendezvényen. Nagyon jó érzés volt anyával és apával együtt táncolni és szerepelni.

Utasi Dominika